Disco

A "disco” szó a francia discothèque rövidítése.
Jelentése alapvetően kétféle lehet:

1. disco, disco club, discotheque (nightclub, dencehall, dance palace, ballroom), diszkó: olyan szórakozóhely, klub, ahol a közönség elsősorban disc jockey által szolgáltatott (mixelt, bemutatott) zenékre táncoll.
   Alkalmanként zenekarok, énekesek élő (live) vagy playblack fellépésére is sor kerülhet.
2. önálló zenei műfaj (discozene), valamint a tánczene, illetve az elektronikus zene, egyik szerteágazó irányzata.
3. a zene lejátszásának, közvetítésének, felhasználásának, alkotásának sajátos módja (speciális eszközökkel).

(The term 'DISCO' was loved by many in the seventies, it was a reference to a style of music that was played in the Night Clubs. They, in turn became known affectionately as DISCO'S, as in "I'm going to the DISCO". It was there that we heard 'DISCO Music'.)

A '60-as évek elején a francia éjszakai lokkálok tulajdonosai lemezek lejátszásával kezdték helyettesíteni az élő fellépéseket. Ezeket a helyeket nevezték discotheque-nak (eredeti francia jelentése: hanglemeztár, hanglemezgyűjtemény, diszkotéka).
Modellje hamarosan más országokban is elterjedt: már 1964/65-ben mintegy 5000 diszkó volt az USA-ban, melyekben jukebox, vagy nagyobb városokban dj szolgáltatta a zenét.
Ez utóbbiak zömében meleg-klubok voltak, ahol táncolásra alkalmas fekete zenéket kedveltek.
(Ezzel párhuzamosan 1970-tõl elhagyott, lepusztult New York-i gyárcsarnokokban és éttermekben indult virágzásnak az undergrund disco mûfaj.)

A '70-es évek második felében nyitottak tömegesen a tipikus disco-clubok. A hangzár és világítás kombinációjával teremtették meg a megfelelõ hangulatot, amihez divatos elegancia társult. Kialakult a komplex disco-felling, stílus.